Eltrt a bgrm
ELTRT A BGRM
A trgyaknak is van varzsuk, a trgyakat is meg lehet szeretni. Mg egy kavicsot is ddelgethetnk, ha ragyog szem kisfi nyomja keznkbe a tengerparton, mintha csak egy gymntot nyjtana t, s lelkesen mondja: tessk, neked adom. s gymntnl tbbet rv vlik szmomra az a kavics a gyermekkz rintstl.
A valamihez val ktds a valakihez tartozs jele. A trgyakat nem nmagukrt szeretjk, hanem a hozzjuk fzd emlkekrt. A trgyak kpesek megrkteni valamit a mltunkbl. „Fillres emlkeink” ezrt „oly drgk” neknk, (Brdy Jnos), gy rezzk, magunkbl tagadnnk meg valami fontosat, lnyegeset akkor, ha kidobnnk ket.
Nagyanymnak minden reggel ugyanabbl a bgrbl zlett a kv. Ha vletlenl ms bgrt tettnk az asztalra, rgtn megkrdezte:”hol van az n bgrm?”. Emiatt nha a htkznapi zrzavarban mg apr vita is tmadt: ”Nem mindegy, hogy mibl issza meg a reggelit? Az a fontos, hogy j legyen a kv.” Pedig nem mindegy. Egyltaln nem mindegy, hogy mibl esznk s iszunk, gy lesz „egy bgrbl” az „n bgrm”, gy lesz „egy bgre” „A bgre”.
Kt vvel ezeltt ajndkba kaptam egy bgrt. Els pillantsra beleszerettem, a valahnyszor inni kszldtem, mindig ezt a bgrt vettem el. Volt a polcokon mindenfle bgre, klnbz utazsok emlkeivel, volt ott egy drga porceln is, de ez kezdettl a kezemhez llt, ebbl jl esett innom. Ha msok mosogattak, mindig figyelmeztettem ket: arra a bgrre vigyzzatok, az az n bgrm…
J! j! – mosolyogtak, azt hittk, csak viccelek. Pedig az a bgre valban hozzm ntt. Benne gzlgtt a reggeli tea, nyaranknt altatta el a tejet, tli estken a forralt bor benne melegedett. Kk szn bgre volt, olyan hatalmas fllel, hogy knyelmesen elfrt benne hrom ujjam is. Fltkenyen vigyztam r.
Aztn az egyik dlutn mosogats kzben megszlalt a cseng. Erszakosan, hromszor egyms utn. Ki nz portsnak? – gondoltam mrgesen, ki ilyen trelmetlen a kapuban? Gyorsan megtrltem a kezem, rohantam az ajthoz, s kzben lelktem a mosogat szlrl kk szn bgrmet. A cseng jra megszlalt, nem lehetett ttovznom.
Jelentktelen adminisztrcis gyben „izgult” valaki, engedlyt krt, hogy egy vidki eskvn tan lehessen. Majd sztrobbantam a dhtl…Ezrt lett oda a bgrm. Csak a fle maradt egyben, az a nagy fle, amit oly sokszor fogtam.
Fletlen bgrbl mg csak ihatnk, de mit csinljak egy bgrtlen fllel?... sszesprtem a maradkot, a flet pedig gondosan selyempaprba csomagoltam s a fikomba tettem…Mig ott rzm „fillres emlkeim” kztt, mert tudom, hogy „olyan” bgrm nem lesz mr soha tbb…
Valahnyszor kezembe akad, az jut az eszembe: trkeny bgrk vagyunk mindahnyan… Vigyzzunk egymsra!
Enzsl Ellk/Gyalogpap
|