A t�rgyaknak is van var�zsuk, a t�rgyakat is meg lehet szeretni. M�g egy kavicsot is d�delgethet�nk, ha ragyog� szem� kisfi� nyomja kez�nkbe a tengerparton, mintha csak egy gy�m�ntot ny�jtana �t, s lelkesen mondja: tess�k, neked adom. �s gy�m�ntn�l t�bbet �r�v� v�lik sz�momra az a kavics a gyermekk�z �rint�s�t�l.

A valamihez val� k�t�d�s a valakihez tartoz�s jele. A t�rgyakat nem �nmaguk�rt szeretj�k, hanem a hozz�juk f�z�d� eml�kek�rt. A t�rgyak k�pesek meg�r�k�teni valamit a m�ltunkb�l. „Fill�res eml�keink” ez�rt „oly dr�g�k” nek�nk, (Br�dy J�nos), �gy �rezz�k, magunkb�l tagadn�nk meg valami fontosat, l�nyegeset akkor, ha kidobn�nk �ket.

Nagyany�mnak minden reggel ugyanabb�l a b�gr�b�l �zlett a k�v�. Ha v�letlen�l m�s b�gr�t tett�nk az asztalra, r�gt�n megk�rdezte:”hol van az �n b�gr�m?”. Emiatt n�ha a h�tk�znapi z�rzavarban m�g apr� vita is t�madt: ”Nem mindegy, hogy mib�l issza meg a reggelit? Az a fontos, hogy j� legyen a k�v�.” Pedig nem mindegy. Egy�ltal�n nem mindegy, hogy mib�l esz�nk �s iszunk, �gy lesz „egy b�gr�b�l” az „�n b�gr�m”, �gy lesz „egy b�gre” „A b�gre”.

K�t �vvel ezel�tt aj�nd�kba kaptam egy b�gr�t. Els� pillant�sra beleszerettem, a valah�nyszor inni k�sz�l�dtem, mindig ezt a b�gr�t vettem el�. Volt a polcokon mindenf�le b�gre, k�l�nb�z� utaz�sok eml�keivel, volt ott egy dr�ga porcel�n is, de ez kezdett�l a kezemhez �llt, ebb�l j�l esett innom. Ha m�sok mosogattak, mindig figyelmeztettem �ket: arra a b�gr�re vigy�zzatok, az az �n b�gr�m…

J�! j�! – mosolyogtak, azt hitt�k, csak viccelek. Pedig az a b�gre val�ban hozz�m n�tt. Benne g�z�lg�tt a reggeli tea, nyarank�nt � altatta el a tejet, t�li est�ken a forralt bor benne melegedett. K�k sz�n� b�gre volt, olyan hatalmas f�llel, hogy k�nyelmesen elf�rt benne h�rom ujjam is. F�lt�kenyen vigy�ztam r�.

Azt�n az egyik d�lut�n mosogat�s k�zben megsz�lalt a cseng�. Er�szakosan, h�romszor egym�s ut�n. Ki n�z port�snak? – gondoltam m�rgesen, ki ilyen t�relmetlen a kapuban? Gyorsan megt�r�ltem a kezem, rohantam az ajt�hoz, s k�zben lel�ktem a mosogat� sz�l�r�l k�k sz�n� b�gr�met. A cseng� �jra megsz�lalt, nem lehetett t�tov�znom.

Jelent�ktelen adminisztr�ci�s �gyben „izgult” valaki, enged�lyt k�rt, hogy egy vid�ki esk�v�n tan� lehessen. Majd sz�trobbantam a d�ht�l…Ez�rt lett oda a b�gr�m. Csak a f�le maradt egyben, az a nagy f�le, amit oly sokszor fogtam.

F�letlen b�gr�b�l m�g csak ihatn�k, de mit csin�ljak egy b�gr�tlen f�llel?... �sszes�p�rtem a marad�kot, a f�let pedig gondosan selyempap�rba csomagoltam �s a fi�komba tettem…M�ig ott �rz�m „fill�res eml�keim” k�z�tt, mert tudom, hogy „olyan” b�gr�m nem lesz m�r soha t�bb�…

Valah�nyszor kezembe akad, az jut az eszembe: t�r�keny b�gr�k vagyunk mindah�nyan… Vigy�zzunk egym�sra!

Enzs�l Ell�k/Gyalogpap